Kopaszi-gát – kérdések, válaszok

1. Kérdés: Szükség van-e újabb lakóövezetek kialakítására Budapesten? Ha igen, akkor mennyire jó ez a terület erre (közlekedési kapcsolatok stb.)?

Válasz: Kiindulópontként leszögezhető, hogy Budapesten régóta nincs mennyiségi lakáshiány, a főváros népessége gyakorlatilag stagnál és sok az alulhasznosított, gyéren lakott terület. A fenntarthatóság és költségtakarékosság követelményeit, ill. a városszerkezet adottságait szem előtt tartva új belterületbe vonást semmiképp nem tartanék jónak, lakásépítés céljára sem. Viszont, a lakásstruktúra nem kielégítő, sok a korszerűtlen otthon. Az új építkezésekkel szemben előbbre valónak tartom a lakhatás megoldását, azaz, a meglévő lakásállomány energiatakarékos korszerűsítését és külső-belső felújítását a környezetükkel együtt. Egy új lakás árából több régi lakást lehet felújítani. Szerintem, a kormányzatnak ezt kellene támogatnia. Ezáltal kisebb erőfeszítéssel többen tudnak magasabb lakásminőségi szintre lépni.

Ha döntően új lakások és lakóövezetek építését támogatják, akkor kevesebben célozhatják meg a magasabb minőségi kategóriát, ugyanakkor a még jól felújítható lakások leértékelődnek, konzerválva életkörülményeket és növelve a lakhatás egyenlőtlenségét. A lakáskorszerűsítéssel és a közterületek megújításának támogatásával olyan városrehabilitációs folyamat generálható, amely az élethelyzetekhez, az emberek teherbíró képességéhez igazodik. Növekszik a lakóingatlan állomány értéke és a lakásstruktúrán belül élénkül a piac (kereslet-kínálat), rugalmasabbá, hatékonyabbá és igazságosabbá téve a közpénzek felhasználását. Természetesen, szükség van új, de minőségi lakásokra, a lakásállomány és -struktúra frissítése, ill. az új igények kielégítése céljából. A kiegyenlített lakáspiac „magától” kitermeli az új lakásépítéseket. A lakhatás minőségi javításának támogatása egyben a vidékfejlesztés egyik kulcskérdése is, amely erősítheti a népességmegtartó erőt, csökkentve a városi koncentráció mértékét.

2. Kérdés: Ideális esetben mi lenne a legmegfelelőbb hasznosítási módja ennek a területnek?

3. Kérdés: Hogyan ítélik meg a dán ADEPT tervét a beépítésre?

Válasz: A Kopaszi-gát és a környék városszerkezeti pozíciója, az öböl, a Duna, a kiváló közlekedési adottság és a terület nagysága révén óriási ingatlan- és városfejlesztési potenciált hordoz. Egyedülállóan sokrétű városközponti funkcióskála alakítható ki, amelyben a lakófunkció csak egy elem. Budapest új, déli XXI. századi városközpontja formálódik itt a Duna két oldalán egymást ideálisan kiegészítő funkciókkal. Budán: iroda-, kereskedelmi, vendéglátós, korzós-teraszos, lakó, tudás alapú (egyetemek, k+f+i cégek), szabadidős funkciók; Pesten: színházak, múzeumok, konferenciaközpont, rekreációs funkciók (Kis-Duna), amikhez az olimpiai fejlesztések kapcsolód(hat)nak. Mindez összekötve a Belvárossal és a főváros többi részével.

A BudaPart terv – amennyire meg tudom ítélni a hírekből, tervekből – ennek megfelelő, egy lehetséges beépítési változatot ad. A terv (tartalom) és a forma megítélése azonban nemcsak szakmai, hanem ízlésbeli kérdés is. Pozitívnak tartom, hogy a projekt funkciógazdag. A magasházak építésével azonban nem értek egyet, ellenzem itt is és egész Budapesten, ahol a síkság és a dombok, hegyek találkozása, a Duna-tengely a hidakkal, rakpartokkal, a természeti és az épített környezet kivételesen látványos és emberi miliőt alkot. Ebben a finom közegben számomra durván hatnak a magasházak. Különösen a hasábok, amelyek ipari formák és ilyen mennyiségben egyhangúságot áraszt. A formavilág ugyan igazodik a kor piaci trendjeihez, de sajnos, korunk trendjei inkább divatok, ezért esztétikai avulásuk gyors. A helyszín és a meghirdetett program – ízlésem szerint – izgalmasabb egyben bensőségesebb formavilágot érdemelne. Lazábbat, színesebbet, vidámabbat. A látványtervek alapján a belsőépítészet jobban tetszik

4. Kérdés: Miért maradhattak ki egy ilyen méretű fejlesztésből a magyar építészek?

Válasz: Természetesen, annak örülnék, ha magyar építészek és urbanisták minél többet terveznének az országban, de azt is szeretném, hogy minél több magyar bizonyíthatna külföldön, felvéve a versenyt az ottaniakkal. Az unióban, ugye szabad a munkaerő, az áru, a tőke, a szolgáltatások áramlása, ami aránytalan érdeksérelmeket is okoz (ld. „egyenlő jogok egyenlőtlen helyzetekben”), pl. a munkaerő- és tőkeáramlásban, piacra jutásban, de előnyöket is kínál. Tehát, ez eléggé bonyolult.

5. Kérdés: Mennyire jó helyszín ez egy magasház elhelyezésére, szükség van-e rá ezen a ponton?

Válasz: Szerintem Budapest karakteréhez, természeti és épített környezetéhez, kontúrjához nem illenek magasházak. A magasház ügy sokrétű és érzékeny műfaj: városszerkezeti, városképi, ízlésbeli, várospolitikai aspektusai vannak, hogy csak a fajsúlyosakat említsem. Vegyük sorra ezeket.

  1. Városszerkezeti szempontból Budapesten nincs magasépítési kényszer, mint Szingapúrban, Hong-Kongban, Dubajban vagy New Yorkban. Van építési hely bőven, a belvárosias életforma térben széthúzható bármelyik irányban. A Duna-part is több mint 60 km, sok a jó fekvésű, de alulhasznosított terület és mindegyik kerület kiváló ingatlanfejlesztési feltételekkel rendelkezik.
  2. Városkép. Budapest fekvése, panorámája (sziluettje) és sokszínű atmoszférája páratlan. Összetettségében éltet kivételes értékvilágot, ami minden városhasználó számára adott. Közérték, város- és ingatlanfejlesztési szempontból meghatározó, ezért megőrzése közérdek. A magasházban lévők számára a panoráma nyilván óriási napi élmény, az építtetőknek plusz hozzáadott érték. Ez azonban, egyoldalú kisajátításként is értelmezendő, ami mások számára hátránnyal jár (pl. a panelház tizedik emeletéről szép a kertvárosi látvány, de a családi ház teraszáról a panelház már nem). A budapesti magasházak fájó városképi töredékekként árválkodnak (ld. SOTE-torony, Alagút utcai hasáb). A városképet befolyásoló új épületnek egyedinek, értékállónak, mértékadóan esztétikusnak kell lennie, de a mai fogyasztásra, gyors kivitelezésre és megtérülésre alapozott beruházások esetében erre csekély az esély. A sziluett roncsolódása általános értékvesztés, így érdekhátrány is, ami negatívan hat vissza a város- és ingatlanfejlesztésre, vagyis a gazdasági lehetőségek kihasználására.
  3. Ízlésbeliség. A közgazdász Ernst F. Schumacher elvét vallom: „a kicsi szép”, mert emberi léptékű. Budapesten és a hasonló méretű városokban a magasházak provinciálissá, másodlagos frissességűvé teszik a várost. Mások divatját ölti magára, késleltetve, esetlegesen. Olyan mintha…, mert nem igazán magasak (még csak az kéne!), nincs sok belőlük, ezért tájkép torzítók lesznek. Miközben van elég építési hely, csodálatos Budapest fekvése, épített környezete, fejleszthető a városszerkezete, belülről gazdagítható sajátos szellemisége.
  4. A várospolitika mindezt felülírhatja, hiszen megfogalmazhat új városfejlesztési jövőképet, amely szerkezeti és városképi változtatásokkal jár. Ez már eleve hordoz egyfajta érték- és ízlésvilágot, amely az új építésekben formát kap.

Tudom, sok építész, urbanista és persze ingatlanfejlesztő szeretne magasházakat építeni, és itt nemcsak ízlésbeli, hanem személyes ambíciókról is szó van. No, és persze – talán elsősorban is – vaskos üzleti érdekekről, ami külön téma lehetne.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.